2. Támcsu Anikó írásai
Támcsu Anikó

Legutóbb úgy jellemeztek, hogy a palacsinták királynője. Imádok a palacsintákkal kísérletezni és kitalálni kreatívabbnál kreatívabb tölteléket a tésztájukba. A részletek embere vagyok, aki szeret kusza dolgokat kibogozni, a darabokat összerakosgatni és katasztrófa helyzetekre megoldásokat találni. Szeretem a borongós napokon is a vicces történeteket megtalálni, és humorral győzedelmeskedni a szerencsétlen időszakok felett. Lételemem a filmek világa, egyfajta „Hollywood-érzés". Minden sztorim szeretném elmesélni az embereknek, elkalauzolni őket egy egészen más dimenzióba, hogy kicsit lerakják a valóság súlyát.




Azok a tipikus vidéki dolgok

Nyolc éve költöztem Budapestre a szabolcsi családi fészekből. Azóta is töretlenül szeretem a főváros adta lehetőségeket, amik a legváratlanabb pillanatban képesek meglepni. Ettől függetlenül, hűen őrzöm gyökereim és mindig izgalommal látogatok haza. Főleg, hogy vannak olyan tipikus kis momentumok, amiket mondjuk a Budai dombok sem tudnának nekem megadni.

olvass tovább

Miért szerepel minden listán a megfelelési kényszer?

Gyerekkorunkban még azt sem tudjuk mi az. Amíg nem ismertetik meg velünk a definícióját az is ugyanolyan fogalom, mint a Pitagorasz-tétel. Amikor belekerülünk nem is vesszük észre, hogy milyen csapdában vagyunk. Csak tesszük a dolgunk, hogy mindenkinek jó legyen. Minden úgy legyen, ahogy mások akarják. Ha ők boldogok, mi is azok leszünk.

olvass tovább

Kezdj el végre élni!

Harminc évesen energetikai stresszoldó kezelésre kellett mennem, hogy ez a mondat elérje a tudatom. Először persze jól pofon vágjon, hogy levegyem a fejhallgatóm és meg is halljam, amiért mások már térden állva könyörögnek. Tanácsolhat bárki bármit, akár mindennap elhangozhat ugyanaz a mondat, de amíg nem a megfelelő pillanatban hallja az ember, egyszerűen képes és elmegy a füle mellett. Fel sem fogja, hogy neki szánják ezeket a korszakalkotó gondolatokat. Mert valószínűleg abban a pillanatban még nincs rá szüksége. Így működik a világ körforgása. A lelki fejlődésünk.

olvass tovább

Gyógyítható-e a bizalmatlanság?

Nagyon nehéz fába vágtam a fejszém, amikor elkezdtem kutatni a bizalmatlanság ellenszerét. Egyáltalán ez egy olyan „betegség”, amire ha csak megtalálod a titok nyitját se perc alatt rendbe jössz? Eltűnik végleg a lelkedből, kitisztul a szervezetedből? Vagy ez csak egy zavar a rendszerben, amit, ha átkódolsz minden működés helyreáll?

olvass tovább

Miután elvesztettem a reményt

Azt mondják, a remény hal meg utoljára. Na, persze. Meg tud az halni sokkal hamarabb. Ha csak egy kis időre is, de holtan heverhet az ölünkben és akkor nézhetünk, hogy mi jön ezután. A nagy semmi. Vagyis először, tényleg az van, egy nagy semmi. Aztán meg a: Na, és? Végül a remény aprócska holttestét berakod egy inkubátorba, kiveszed a jégkrémet a hűtőből, kis falatokban kanalazod. Lesed az óramutató kattogását. Már nem is idegesít. Szép csendben várod, hogy a remény újra életre keljen, majd az első szívdobbanása újra beindítsa a test működését és az inkubátor csipogni kezdjen.

olvass tovább

A diagnózis: Kapunyitási pánik

Érettségi után én sem tudtam mit akarok csinálni. Mi szeretnék lenni, ha nagy leszek? Filmrendező Hollywoodban. Nyilván. Inkább mentem a többiek után, mint a kiskacsák. Abban az egyben biztos voltam, hogy kreatív akarok maradni.

olvass tovább

Az út, ami segít visszatalálni önmagadhoz

Gyerekként, amikor még nem tudtam, mi azaz El Camino, azt hittem, hogy olyan, mint a Tour de France. Igazából szép tájakon sétálnak az emberek jó sokáig. Ma már van sejtésem miért választják az emberek ezt a zarándoklatot az életükbe. Miért érezhetik azt, hogy szükségük van erre a spirituális kapcsolódásra önmagukkal, mert ezen az úton, amire biztosan rátalálsz, az önmagad. Szabó Beáta Hair Stylist nemrég tért vissza az ő El Camino útjáról. Interjú a fodrásszal, aki a szalont zarándokútra cserélte.

olvass tovább